Minden, amit tudni akartál az okostévéről – 3. rész
Ahogy azt az előző részben ígértük, ezúttal az alkalmazások frissítéséről, valamint az okostévé biztonsági kockázatairól fogunk írni, na meg persze arról, hogyan védekezhetünk az illetéktelen behatolások vagy az adatlopás ellen.
Mikor frissíti a gyártó az okostévé alkalmazásait?
A legtöbb nagy gyártó rendszeresen frissíti az alkalmazott szoftvereket, beleértve a készülékek saját, belső firmware-jének frissítését is. Ez általában éjszakai, hajnali időpontokra esik. A Roku és Androidos tévéket gyártó cégek a rendszeres frissítés mellett folyamatos fejlesztésekkel támogatják a televízió tulajdonosokat. (Például további csatornák és alkalmazások elérésének lehetőségével.) Tekintve, hogy ugyanarra a piacra dolgoznak, a verseny is éles. Ha valamelyik gyártó olyan népszerű szolgáltatást nyújt, mint például a Twitter, akkor a többi gyártó is rövidesen követi a példáját.
A Hisense, az LG, a Sony és a TCL is Google Home szolgáltatással bővítette egyes készülékeit. Ezzel a szolgáltatással az okostévé tulajdonosok a szórakozáson túl a smart home, azaz okosotthon felé tehetnek egy igen nagy lépést. A Google Home hangvezérlés funkciójával nemcsak a televízió válik irányíthatóvá, de az ajtózárak, a világítás, a hálózatra kapcsolt okoseszközök, mint például a termosztát és a hűtőgép is.
Az okoseszközök nemcsak IT, de fizikai biztonságot is igényelnek, ennek érdekében olyan helyre tegyük a készüléket, ahol nem érheti baleset. Ettől függetlenül vis majorok bármikor előfordulhatnak, de a szervizköltségektől megkímélhetjük a pénztárcánkat a baleseti garancia megkötésével.
Mit tehetsz az okostévéd és a személyes adataid védelmében?
A válasz egyszerű és kézenfekvő: olyan eszközzel ne kapcsold egy hálózatba az okostévét, amin érzékeny adatokat tárolsz, esetleg használod azokat online banki szolgáltatásokhoz vagy (hitel)kártyával történő vásárlásokhoz.
Természetesen nem akarunk beleszólni abba, hogy ki hogyan intézi az ügyeit. Csupán javasoljuk, hogy ha mégis ilyen PC-vel köti össze valaki a tévéjét, használjon professzionális védelmi szolgáltatást nyújtó szoftvert vagy eszközt az adatai védelmére. Ilyen program például az ESET Multi-Device szoftvere, az eszközök közül pedig Bitdefendert vagy a Norton Core-t ajánljuk. Az előbbi egy, a házi hálózat és a router közé kapcsolt, ún. hálózati testőr, az utóbbi pedig extra biztonsági funkciókkal ellátott, csúcsteljesítményű router.
Képes-e az okostévé „látni”?
Igen, képes rá. Az etikus hackerek 2012-ben mutatták be, hogyan lehet betörni egy okostévébe és a hozzá csatlakoztatott vagy beépített videokamerák és mikrofonok használatával megfigyelni a nappaliban tartózkodó embereket. Az okostévéket gyártó cégek esetében is előfordult már, hogy személyes adatokat gyűjtöttek a tévétulajdonosokról, illetve azok tévénézési szokásairól.
2013 végén az LG elismerte, hogy információkhoz jutott arról, hogy az adatvédelmi beállításokat figyelmen kívül hagyó tévétulajdonosok milyen csatornákat néztek meg. Az LG szerint ez egy szoftverhiba következménye volt, amelyet azóta már kijavítottak.
2017 elején a Vizio körül alakult ki egy kisebbfajta botrány, aminek egy per lett a vége. A vád szerint a Vizio 11 millió okostévé adatait tekintette át a tulajdonosok beleegyezése nélkül. Nemcsak az alkalmazások információiról, valamint, hogy milyen csatornákat és műsorokat követnek figyelemmel a nézők. A tévéhez csatolt perifériák adatait is megfigyelték, beleértve például a lejátszókat is. Végül a cég beleegyezett abba, hogy 2,2 millió dollárt fizet a követelések rendezésére.
Összeomolhat-e az okostévé úgy, mint egy PC?
A válasz szintén igen. Az okostévé számítógépes technológiát – például grafikus processzor- igényel a működéséhez.
Ilyen funkció lehet például:
- az audio és video jelek feldolgozása,
- ezen adatok feljavítása,
- a több képernyő közötti adatmegosztás
- és az internethez való csatlakozás.
Ezek a készülékek memóriát is használnak a streaming videó és a zene puffereléséhez, és további feldolgozási teljesítményre van szükségük a grafika kezeléséhez. Ahogy a felhasználói igények bővülésével a telefonok számítógépekké váltak, úgy az okostelevíziókkal is ugyanez történt.
Tudjuk, hogy a számítógépek vagy a telefonok operációs rendszere egy-egy alkalmazás miatt összeomolhat, vagy lefagyhat.
Az sem újdonság a felhasználók számára, hogy:
- az alkalmazás frissítések után minden előzetes jelzés nélkül kikapcsol a készülék,
- megbolondul az óra,
- elérhetetlenné válnak pl. a galériában tárolt fotók.
Ugyanez egy okostévé esetében is előfordulhat. A gyártók a készülékek folyamatos fejlesztésével igyekeznek orvosolni a felmerülő problémákat. Például olyan négymagos processzorok beépítésével, amik érzékelik a hibákat és elindítják a javítási folyamatot, vagy nem engedik telepíteni a hibás vagy gyanús szoftvereket, alkalmazásokat.
A felhasználó azzal járulhat hozzá az okostévé „egészségének” megőrzéséhez, hogy körültekintően jár el. Bármilyen vonzó designnal vagy szolgáltatással csábít egy-egy alkalmazás, először győződjünk meg a gyártó/fejlesztő hitelességéről. Ahogy a leveleződben sem kattintasz rá minden kósza hírlevélre, úgy az alkalmazásokkal is bánj óvatosan.
A fentiekből egyértelműen következik, hogy az okostévé biztonsági kockázatot jelenthet, ám ez a rizikófaktor semmivel sem veszélyesebb annál, mint amit a többi okoseszköz jelent, beleértve a mobiltelefont, tabletet, vagy akár a számítógépet. Riadalomra tehát nincs ok, hiszen a biztonsági kockázatok kivédhetőek, megelőzhetőek. Az első védelmi vonal pedig mi magunk vagyunk.
Ahogy arra az etikus hackerek és IT-auditorok már jó pár éve próbálják felhívni a figyelmet: a körültekintő és felelősségteljes felhasználói magatartás mondhatni alapértelmezett beállítása kell hogy legyen mindenkinek, aki modern technológiát használ.
Egyszóval, ne csak a tévé legyen okos, hanem mi is!
A folytatásban:
Cikksorozatunk befejező részében annak járunk utána, hogy az okostévék funkciói és az általuk igénybe vehető szolgáltatások nem helyettesítik, csupán – igény szerint- kiegészítik a kábel-, vagy műholdszolgáltatás előfizetést.