A tökéletes hangszóró kiválasztása, avagy nem a méret a lényeg
A jó hangszóró a hangrendszer legfontosabb része. Lehet bármilyen jó is az erősítő, a lejátszó maga, vagy az átjátszó kábelek, jó hangfalak nélkül az egész rendszer pusztán látványelem. A hangszóró biztosítja a hangrendszer elektronikája és a fizikai világ közötti „interfészt”, ahol a hang ténylegesen megjelenik, hallhatóvá válik. A megfelelő hangszóró-készlet kiválasztásával elérhetünk akár kristálytiszta koncerttermi hangzást megközelítő hangélményt is. Sokan gondolják, hogy a nagyméretű hangfal jobb hangzást ad és nagyobb hangerővel bír, ám a méret és a hangzás minősége között nincs egyenes arány, ahogy az ár és a hangzás között sincs feltétlenül. Ha tényleg biztosak akarunk lenni abban, hogy a pénzünkért az elérhető legjobb minőséget kapjuk, tisztában kell lennünk az áron, a hangerőn és a méreten túli dimenziókkal is. Cikkünk ehhez nyújt támogatást.
Szabaduljunk meg a tévhitektől
A bevezetőben már megemlítettünk néhány tévhitet: a nagyobb egyenlő jobb, vagy a drágább egyenlő jobb hangzás relációk mítoszával mihamarabb számoljunk le.
- Ugyanezek a relációk érvényesek a basszus hangzás minőségét illetően is.
- A háromirányú (háromvezető) hangszóró nem feltétlenül jobb, mint a kétirányú.
- A 12 colos mélysugárzó basszus minősége nem feltétlenül jobb, mint a 10 colosé.
- Az 1 000 wattos hangszóró is csak egy mítosz, a brutális teljesítménytől nem lesz jobb a hangzás minősége.
- A hiper-szuper nagy decibel, az csak hangerő. Nem jelenti autómatikusan azt, hogy a maximumon torzítás nélkül élvezhető a zene.
A méret és a hangerő kapcsolatánál sokkal fontosabb és gyakorlatiasabb szempontokat kell figyelembe venni, hiszen ezek a hangszóró használhatóságáról árulkodnak.
- a hordozhatóság vagy a beépíthetőség,
- a vezetékes vagy wireless kapcsolat,
- a sztereó, vagy többcsatornás térhangzás elérése.
A hangminőség szempontjából azonban a hangszóró típusa és az általa elérhető hanghatás a legfontosabb iránymutató.
A hangszóró élettartamát leginkább veszélyeztető felhasználói magatartás az otthoni karbantartás és tisztítás elhanyagolása, valamint a hangszóró készülékbiztosításának mellőzése.
Ha valóban sokáig akarjuk élvezni a hangrendszerünk nyújtotta előnyöket, idejében gondoskodjunk fizikai védelmének biztosításáról is kiterjesztett garancia és baleseti garancia formájában.
A hangszórók típusai
Teljes frekvenciájú hangszórók
A hangszórók többféle típusúak, amelyek többnyire frekvenciatartományban vannak meghatározva. A teljes frekvencia-válaszú hangszóró a teljes hangsávot lefedi, kb. 20 és 20 000 Hz között. Az ilyen hangszóró mindig nagyméretű és általában drága, mérete miatt a padlón kell elhelyezni, mert máshol nem fér el. A legtöbb fogyasztó számára nem is elérhető, bár hihetetlenül reális, gazdag hangminőséget kínál.
Korlátozott frekvenciájú hangszórók
Ebben a kategóriában a hangszórók többsége 45 és 20 000 Hz tartományban fedik le a hangsávot. Az ilyen hangszóró általában kisebb, mint a padlón álló teljes frekvenciájú modell, és gyakran „könyvespolc” hangszóró megnevezéssel illetik. Az optimális elhelyezéséhez általában állványra van szükség, hiszen a könyvespolc valójában egyáltalán nem ideális helye a hangszórónak.
A hangszóró rejtélyes mértékegységei
A frekvencia-specifikáció egyik aspektusa, amely hasznos információt szolgáltat a hangszóró teljesítményéről, a variancia, ami +/- x dB -ként szerepel a műszaki leírásban. A tipikus varianciák +/- 5 dB és +/- 3 dB között mozognak.
Például: egy olyan hangszóró, amelynek közzétett frekvenciaváltozása 50Hz – 25kHz, +/- 3 dB, annak -3 dB lesz a hangzás síkja 50 Hz-nél és 25 kHz-en. Amit hallunk: az 50 Hz-nél alacsonyabb információ nem tud érvényesülni a térhangzásban.
A frekvencia-specifikáció mellett a szakemberek az impedanciát is úgy rangsorolják, mint a hangzásminőség szempontjából megfontolandó mértékegységet. Az impedanciát Ohm-ban határozzák meg, ami arra az ellenállásra utal, amellyel az erősítő egy adott hangszóró meghajtása során találkozik. Ma a legtöbb hangszóró 8 Ohm névleges impedancia értékű. A mai modern, szilárdtest-erősítők hatékonyan vezethetik a legtöbb megfelelően tervezett hangszórót.
A hang sugárzása
Sztereó
Egy másik fontos szempont a sztereóhangzás. Meg kell becsülni, hogy egy hangszórópár képes-e létrehozni a megfelelő szélességű, mélységű és magasságú „hangképet”. Az emberi fül szerencsére minden rásegítés nélkül is alkalmas arra, hogy helyesen határozza meg a hangok térbeli helyét. A sztereó teszteléséhez közvetlenül a hangszórók között kell ülnünk, és élő vagyis „akusztikus” felvételt kell hallgatnunk. Fontos, hogy a felvétel ne többlépcsős, mesterséges, stúdióban gyártott hanghatás legyen.
Házimozi hangszórók
A házimozi-rendszer ötcsatornás, azaz hangszóró-készlete két első hangsugárzóból, két hátsó vagy „surround” hangszóróból, egy középső csatornából (elsősorban a dialógusokhoz), és esetenként mélysugárzóból áll.
Az elérhető árkategóriájú otthoni színházi hangszórórendszerek öt db kisméretű, korlátozott frekvenciájú hangsugárzóból (basszustartomány kb. 60 Hz-ig) és egy motoros mélysugárzóból áll. A térhangzáshoz a kétirányú hangot sugárzó bipoláris hangszórók a legjobbak a hátsó csatornák számára, de a standard hangszórók is jól működnek ebben a pozícióban.
Az ilyen rendszerek a basszust az öt csatornáról a mélysugárzóra vezetik, ami a különálló LFE (alacsony frekvenciás effektusok) tartományt is reprodukálja digitális térhangzás (az LFE-sáv az „.1” az 5.1-csatornás surround hangzásban) esetében.
A jó térhangzás szemszögéből fontosabb szempontok:
- dinamika,
- hangerő,
- tömörítés és/vagy torzítás nélkül történő lejátszás,
- érthetőség.
Ez utóbbi különösen fontos a középcsatornás hangszóró számára, amely a párbeszéd nagy részét reprodukálja.
Mélynyomók
A mélynyomó feladata az audiorendszer dinamikus tartományában a nagyon alacsony frekvenciájú hanghullámok érzékelhetővé tétele. A valódi mélysugárzó 20 Hz-es teszthangot képes reprodukálni, amiből valójában többet fogunk érezni, mint hallani. Ez a „képesség” teszi a mélynyomót a házimozi-rendszerek nélkülözhetetlen elemévé. A 30 Hz-es teljesítmény a legtöbb hallgatói környezetben és a legtöbb zene esetében már nagyon jó hangminőséget eredményezhet, természetesen a megfelelő beállításokkal.
A teljes 20 Hz-es hanghullám 40 méter hosszú, ami azt eredményezi, hogy a hang ide-oda ugrál a szobában, egyik faltól a másikig verődik vissza. Ez a jelenség az oka annak, hogy a kisebb méretű szobákban a basszus tartomány hanghullámai úgymond halmozódnak, hatásukat a testünkben is érezhetjük remegés, vibrálás formájában. A megoldás az, ha a basszus hangerejét a szoba méretéhez igazítjuk.