A felelős fogyasztás útján, a hulladék újrahasznosításáért
A hulladék újrahasznosításában a legnagyobb gondot nem a papír, a fém, az üveg, vagy a szerves növényi hulladék jelenti, hiszen azokat akár filléres házi módszerekkel is újrahasznosíthatjuk. A problémát a különböző komponensekből álló műanyag, az elhasználódott háztartási nagygépek és elektronikai eszközök jelentik. Nézzük hát, mi a probléma gyökere és mi a megoldása?
A hulladék érték
A mai felnőtt generáció számára nem ismeretlen a fenti fogalom. Az úgynevezett MÉH-telepek létrehozása éppen azt a cél szolgálta, hogy a lakosság által személyesen beszállított, különböző eredetű háztartási hulladék strukturáltan, egymástól elkülönítve kerüljön tárolásra, elszállításra, majd feldolgozásra és újrahasznosításra. A MÉH-be vittük annak idején a papírszemetet, az üveg-visszaváltóba az üveget, a fémfelvásárlóhoz a fémhulladékot és így tovább. A szelektív hulladékgyűjtés tehát nem kizárólagosan a 21. század vívmánya, az igény és valamilyen formájú megvalósítása már jóval korábban megjelent. Szigorúan véve a szelektív hulladékgyűjtés mezőgazdasági találmány. Az állati eredetű szerves hulladék kivételével a konyhai és kerti hulladékot is az úgynevezett komposztálóba gyűjtötték és gyűjtik ma is, jellemzően vidéken.
Ezzel az eljárással nemcsak az elszállítandó szemét mennyisége csökkenthető, de:
- A komposztálás során keletkező humusz termékenyebbé teszi a talajt,
- Amíg beérik számos hasznos rovar számára nyújt menedéket,
- Az általa termelt hővel akár a mellé telepített melegágyat is fűthetjük.
A műanyag hulladék kezelése
A műanyag központosított újrahasznosításának négy lényeges akadályát kell hangsúlyozni, amelyekből kettő technológiai jellegű, kettő esetében pedig a felelőtlen fogyasztói magatartás is szerepet játszik.
- A legnagyobb akadály, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem mindenhol megoldott, illetve, ahol megoldott, ott sem mindenki veszi igénybe.
- A másik problémát a polipropilén (PP) és a polietilén (PE) fázis elkülönülése jelenti. Ez alatt azt kell érteni, hogy a nem szétválogatott, de egymástól eltérő sűrűségű PE és PP olvasztáskor elválnak egymástól az olvadékban. Az így keletkezett anyagban szilárdulás után gyenge struktúrájú pontok jönnek létre, ami eleve csökkenti a termék élettartamát, és a várható újrahasznosítási ciklusok számát.
- A harmadik probléma geopolitikai jelentőségű: a fejlett ipari társadalmak e-hulladékát jellemzően harmadik világbeli országokban dolgozzák fel, embertelen körülmények között tartva a sok esetben fiatalkorú munkásokat.
- A negyedik probléma az, hogy az újrahasznosítási ciklust nem lehet a végtelenségig ismételgetni. Az újrahasznosított műanyagból készült termékek egyre nagyobb százalékban tartalmaznak majd gyengébb komponenseket.
Emellett az egyszerű, hőre lágyuló műanyagokat sokkal tovább lehet újra- és újra beforgatni, de a bonyolult elektronikai eszközök, például:
- háztartási gépek,
- okostelefonok,
- számítógépek,
- szórakoztató elektronikai eszközök
műanyag alkatrészeinek már az első feldolgozása is idő- és energiaigényes, valamint a „sima” műanyagokéhoz képest költségesebb is, hiszen ezek az eszközök általában valamilyen kompozitból készülnek.
Az E-hulladék
Az e-hulladék alatt az elhasználódott, vagy még működőképes, de kidobott háztartási nagygépeket és elektronikai eszközöket értjük. Az e-hulladék feldolgozása veszélyes, ezért speciális felszerelést és körülményeket kíván. Nem lehet szimplán a kukába dobni, még szelektíven sem.
Hogyan szabadulhatunk meg az e-hulladéktól?
- Általában a kerületi lomtalanítás ideje alatt van lehetőség az e-hulladék legális elszállíttatására, de arra is akad példa, hogy még ilyenkor sem engedélyezett pusztán kitenni a ház elé ezeket a hulladékokat.
- A legcélszerűbb, ha magunk szállítjuk, szállíttatjuk el az e-hulladékot egy hulladékudvarba. A hulladékudvarok helyéről és fogadási idejéről az önkormányzatoknál, vagy a helyi közterület-fenntartónál lehet érdeklődni.
- Ezenkívül célszerű, ha kihasználjuk az állami támogatással járó háztartási nagygépcsere programokat, valamint a különböző áruházláncok által szervezett csereprogramokat. Sok helyen a boltok eleve felkínálják új háztartási nagygép vásárlásakor a régi elszállításának lehetőségét, sőt, van, ahol beszámítják az elhasználódott gép árát a vételi díjba.
Ne dobd ki, javítsd meg!
Murphy alaptétele szerint: Ami elromolhat, az el is romlik. De, ami elromlik, az kevés kivétellel javítható is.
Sokan az elromlott, de még javítható okostelefont, okostévét, számítógépet cserélik le szinte azonnal egy új darabra. Mások, amikor új széria jelenik meg a piacon, automatikusan megszabadulnak a régi, még működő, akár csak egyéves modellektől.
A felelős fogyasztói magatartás tehát alapfeltétele a környezettudatos életnek és a fenntartható környezet társadalmi szintű kialakításának, amibe a javíthatóság és az újrahasznosítás elfogadása, tényszerű kezelése is beleszámít. Amikor elromlik egy laptop, vagy tablet, ne az legyen az első gondolatunk, hogy akkor veszünk egy újat.
A szerviz és javítás költségétől sem kell rettegnünk, ha felelős fogyasztóként az általunk megvásárolt háztartási nagyépekre és egyéb elektronikai eszközökre vásárlói gondoskodás keretében kiterjesztett garancia és baleseti garancia szerződést kötünk. Ezzel a lépéssel egyrészt a gyártói garancián túlmutatóan is gondoskodhatunk arról, hogy a szerviz akár ingyenes legyen, másrészt a váratlan balesetekből adódó szervizköltségeket is redukálhatjuk.