Élettartam vs. technológia, avagy miért kell az új okostelefon? – 2. rész
Cikkük első részében elkezdtük feltérképezni az újabb és újabb okostelefon vásárlások mögött rejlő valódi okokat. Röviden vázoltuk, hogyan működnek együtt a világcégek a folyamatos piaci jelenlét és pénzáramlás érdekében, hogyan válhat a hosszú élettartam előny helyett hátránnyá, és hogy a fizikai elavulás mellett napjainkra a technológiai elavulás jelenti a legnyomósabb érvet az új készülékek megvásárlására. Gondolatmenetünket itt folytatjuk, majd kitérünk a technológiai fejlődés és a marketing összefüggéseire, továbbá arra is, hogy a fogyasztói társadalomban a legnagyobb piaci nyomást maga a vásárló fejti ki.
Az okostelefon fizikai és technológiai elavulása
Joseph Guiltinan Creative Destruction and Destructive Creations: Environmental Ethics and Planned Obsolescence című tanulmánya szerint egy termék élettartamának lerövidítése érdekében két különböző típusú elavulást kell elérni: a fizikai és a technológiai elavulást.
A fizikai elavulás
A fizikai elavulás az, ahol a gyártó magát a telefont idővel nemkívánatossá teszi, azaz célzottan korlátozza a termék funkcionális élettartamát. Ilyen például a korlátozott javítási lehetőség, aminek legékesebb példája az akkumulátor csökkenő élettartama, ugyanis leggyakrabban emiatt veszünk új készüléket.
De vajon miért nem az akkumulátort cseréljük le, miért az egész készüléket? A válasz kézenfekvő: a legtöbb gyártó olyan készüléket tervez, melynek beépített része az akkumulátor, azaz nem lehet cserélni.
Ha viszont mégis cserélhető az akkumulátor, akkor a csere bizonyos feltételekhez kötött:
- A gyártói garancia lejártáig nem lehet megbontani a házat a jótállás elvesztése nélkül, és
- kizárólag a gyártóval szerződött szakszerviz teheti ezt meg.
- Ebben az esetben kiemelkedő jelentőséggel bír a megkötött baleseti garancia és kiterjesztett garancia.
Valójában a korlátozott javítási lehetőség a felelős fogyasztói magatartás hiányára apellál leginkább. Még mindig nem alapértelmezett fogyasztói magatartás a vásárlói gondoskodás. A másik jellemző viselkedésmintázat, hogy amíg vágyunk egy új eszközre, addig az áhítatunk tárgya, ám amint megvásároltuk, hamar lecseng a “szerelem” és birtokká, tulajdonná változik.
Márpedig híresek vagyunk arról, hogy elhanyagoljuk azt, ami már a miénk:
- Megfeledkezünk a rendszeres karbantartásról, rendszerfrissítésekről, az IT-biztonsági karbantartásról, a fizikai védelemről.
- Sokan még arra sem veszik a fáradtságot, hogy egy ellenálló tokba bújtassák az okostelefont.
- Nem baj, ha megkarcolódik, hiszen mindjárt úgyis kijön a legújabb modell, ami ráadásul sokkal dizájnosabb, esztétikusabb, többet tud, kisebb/nagyobb, hangosabb, jobban szól, jobb a kamerája, stb…
A technológiai elavulás
A technológiai elavulás az, amikor a terméket magát, vagy az általa használt technológiát valami új váltja fel, és teszi inkompatibilitás miatt használhatatlanná. (A gamerkultúrából is jól ismert példa, amikor egy-egy játék következő részének, részeinek kijátszásához venni kell egy új, kompatibilis gépet, konzolt.)
- Ha valami új „szabványt” vagy „trendet” hozunk létre, a régebbi telefonok mellett az új készülékek valóban gyorsabbnak tűnnek.
- Például 2010-ben még újdonság volt a 3G, viszont több országban már lekapcsolták, vagy le fogják kapcsolni a 3G és annál régebbi hálózatokat.
- Idővel a gyártók abbahagyják a telefonok operációs rendszerének frissítését, és az eszközt végül „nem támogatottnak” tekintik.
A termékjellemzők hozzáadásával vagy frissítésével természetesen vonzóvá válik az új széria, ez vitathatatlan, főleg, ha a gyártók a médiában olyan vonzó zsargont használnak, ami kiemeli a terméket a reklámzajból. Dhruv Grewal és társai tanulmánya a jövő technológiája és a marketing összefonódásáról beszél, ahol megállapítja, hogy a marketing immár nélkülözhetetlen része a technológiai tervezésnek.
A Wirth-törvény
Röviden, a Wirth-törvény szerint a szoftverek hatékonysága 18 hónap alatt körülbelül a felére esik vissza. Ennek fényében tehát az a két év, ami két új széria megjelenése között eltelik pont az az időszak, amíg a technológia meghaladja a hordozó hardver fejlődését.
Úgy tűnhet, hogy a szoftverfejlesztő cégek, vállalatok és a termékgyártók igazi gonosz óriások, akiknek egyetlen célja, hogy elszedjék a pénzünket. Ez azonban legalább akkora tévedés, mint azt hinni, hogy nekünk, fogyasztóknak semmi szerepünk nincs mindebben.
A fogyasztói attitűd és az okostelefon
A fizikai elavulásról és a technológiai elavulásról beszéltünk. A kettő közötti fő különbség azonban nem az önmagukban történő meghatározásuk, hiszen azok csak definíciók.
Témánk szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy a fogyasztók hozzáállása, viselkedése önkéntes döntésen alapul-e vagy sem.
- A fizikai elavulás, amely az eszközt kevésbé hasznossá vagy kívánatosabbá teszi, tőlünk független, amit követnünk kell, mivel semmit sem tehetünk az ellen, hogy a gyártók lelassítják a készülékeket, hogy a fizikai élettartamot biztosítani tudják.
- A technológiai elavulás követése azonban önkéntes döntés, mivel a legújabb divat vagy trend elfogadása, az azzal való együtt haladás belső igény. Ez röviden azt jelenti, hogy még mielőtt a készülék meghibásodna, mi magunk is már szerettük volna kicserélni az eszközünket, készen állunk az új befogadására.
- Várunk – és kapunk – valamit, valami számunkra értékeset az új modellektől azokon a funkciónkon túl, amit a régebbi modell is tud. Például ugyanúgy képesek vagyunk telefonálni, netezni, fotózni, filmet nézni, dolgozni, zenét hallgatni egy iPhone 11 Pro Max készülékkel, mint eddig… mégis, lesz, aki lecseréli majd a legújabb iPhone-ra.
Drewal professzor egy korábbi, 2004-es tanulmányban a fogyasztói döntési ciklusokat vizsgálta és megállapította, hogy a pótcselekvés/impulzusvásárlási ciklus rövidebb az önkéntes, észérveken alapuló döntéseknél.
Amikor vásárolunk, nem csak a legelőnyösebb ügyletet vesszük számításba, hanem azt is, hogy valóban szükségünk van-e az adott termékekre. A professzor megfigyelései azt tanúsítják, hogy sokkal többször döntünk a vásárlás mellett akkor is, ha nincs szükségünk egy termékre, azaz nem tudunk különbséget tenni a vágyaink és a valós igényeink között. A vásárlás ugyanis nem pusztán tevékenység, hanem kultúra is egyben. Finomságait tanulni kell ahhoz, hogy átlagos fogyasztóból tudatos vásárlókká válhassunk.
Miért is KELL tehát az új okostelefon?
Túl a Wirth-törvény kényszerén, Drewal tanulmányai alapján az új okostelefon vásárlása igen erőteljes vágy, aminek a hátterében a puszta birtokláson túl ott húzódik a készülék presztízsértéke és státuszszimbóluma. Az igény, hogy kitűnjünk a tömegből, hogy levessük magunkról a középszerűség szűk kereteit, hogy egyediek legyünk, jobbak, sikeresebbek, többek másoknál.
Van, aki tűzpiros sportkocsit vesz, és van, aki a legújabb luxuskategóriás okostelefont.
Megjutalmazza magát, hiszen: „Olyan keményen dolgoztam, végre megengedhetem magamnak ezt!”
Társadalmunkban jelenleg a jobb, sikeresebb, és több elsősorban pénzügyi léptéket jelent, ennek pedig az a legmarkánsabb külső jegye, hogy mindenből a legújabbat és legdrágábbat akarjuk felmutatni. A környezetünk, sokszor még a saját családtagjaink is az alapján ítéli meg a sikerességünket, hogy milyen tárgyakat és eszközöket birtokolunk.
A legújabb szériás mobilok megvásárlása mögött elsősorban nem kizárólagosan gazdasági, vagy technológiai, de elég gyakran érzelmi alapú döntés szerepel tehát.