Kávéfőzők régen és most
Európa egyes országaiban – köztük nálunk is -, Latin- és Dél-Amerikában a méregerős kávé a “divat”, ami nyilvánvalóan nem lehet minőségi azoknak, akik pedig a számunkra ihatatlanul híg, és a mi értékrendünk szerint kávénak nem is nevezhető világosbarna/áttetsző levet isszák. Az, tehát, hogy milyen a jó kávé, szokás és egyéni ízlés dolga. De hogy a kávécseresznye hogyan jutott el odáig, hogy evés helyett a magjából illatos, forró főzet készüljön, már egy másik, a kávéfőzők története.
A kávéfőzés
A kávécseresznyét már az ókorban fogyasztották, egészen pontosan megették a növény őshonos régiójában, Kelet-Afrikában. A kora középkori (i.sz. 575) feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az arabok és a törökök pörkölték, darálták és főzték a kávécseresznye magját. A kávézás szokása muszlim közvetítéssel került Európába, majd a gyarmatosítással szerte a világon elterjedt.
Eleinte hasonlóképpen állították elő, mint a teát:
- A megpörkölt és megdarált kávét egy speciális főzőedényben, a dzsezvában kétszer felfőzték, hogy alaposan átázzon és leülepedjen a kávé,
- majd szűretlenül fogyasztották.
Évszázadokon át ez a hagyományos eljárás volt a qahwa, azaz a „próféta borának” előállítási módja. A 19. század azonban a kávé számára is elhozta a változást.
A kávéfőzők evolúciója
A gazdag múltra visszatekintő kávéfőző a leggyakoribb háztartási kisgép.
- 1802-ben egy francia vegyész, François Antoine Henri készítette el az első “modern kávéfőzőt”. A két lombikból és egy középső tárolórekeszből álló konstrukció – mint a kezdeti modellek -, valójában nem is főzi a kávét. A felső részbe öntött forró víz átcsepegett a tárolórekeszen és az alsó lombikban gyűlt össze a kávé.
- 1806-ra datáljuk a manuális kávéfőzőt, ami szintén nem főz, hanem présel. A később french press néven ismert dugattyús modell megszokottól eltérő metódusa különleges élménnyé, már-már szertartásá emeli a kávé elkészítését.
- A szűrős perkolátor (vízforraló) kávéfőző első szabadalma 1865-re datálható, az amerikai James Nason-nek köszönhetően. Ezt a modellt Hanson Goodrich 1869-ben fejlesztette tovább.
Az eszpresszó
Az eszpresszó gépet Angelo Moriondo találta fel és szabadalmaztatta 1884-ben. A technológia már korábban is ismert volt, hiszen 1818 óta használtak különböző eljárással nagynyomású forró vizet a kávé előállítására. Sajnos Moriondo soha nem tudta jól népszerűsíteni a gépet, ezért nem is ez a változat indult világhódító útra.
Luigi Bezzera milánói szerelő kijavította az eszpresszógép terveit 1901-ben, számos fejlesztést szabadalmaztatott, melyeket 1906-ban Desiderio Pavoni vásárolt meg. Pavoni a kávéfőzgépét bemutatta a milánói vásáron, ekkor indult el a La Pavoni márka a világsiker felé. Megkezdődött az eszpresszógépek kiskereskedelmi célú sorozatgyártása.
A kávéfilter
A fejlesztők és feltalálók sorához 1908-ban egy hölgy, a német Melitta Bentz csatlakozott. A vállalkozónő nagy kávérajongó volt, de úgy találta, hogy a korabeli kávéfőzők, a vízforraló perkolátorok túlfűtik a kávét. Az égett, keserű ízű ital pedig minden, csak nem kellemes. A papírfilter azonban megszüntette ezt a problémát.
A németek precizitása és kávéimádata az utókor számára kétségkívül hasznos eredménnyel járt; 1927-ben Göppingenben kezdte el a WMF az első, professzionális kávéfőzőgép sorozatgyártását. Mára a vállalat az egyik legismertebb név a konyhai eszközök piacán.
A mokkafőző
A mokka a kávé szinonimájaként is használt kifejezés, mely eredetileg Alfonso Bialetti kávéfőzőjének a neve volt. Ez az a modell, amit ma úgy hívunk, kotyogós.
A Wigomat kávéfőző
Az első elektromos csepegtetős kávéfőzőt Gottlob Widman 1954-ben vezette be.
A kávét az 1950-es évek végéig kézzel főzték, vagy a korábban említett perkolátor eszközökben készítették. A hőmérséklet mindkét esetben túl magas ahhoz, hogy a kávé valódi aromája előbújjon, ám az elektromos kávégépek hőfokszabályozó-rendszere még a forráspont előtt elkezdi átpréselni a vizet a tárolórekeszen.
Az elektromos csepegtetős rendszer finomított változata a szivattyús eszpresszógép, ami fizikai erő helyett motoros szivattyú segítségével nyomja át a forró vizet a kávétartó rekeszen. Az első ilyen modell 1961-ben jelent meg – Faema kávégépek -, és azóta ez a szabvány.
Az automata kávéfőzők
Az 1970-es években megjelentek az első automata kávéfőzők. Ezek a gépek nem pusztán megfőzik a kávét. Magát a kávébabot adagoljuk, amit a gép megőröl a kívánt finomságra, és ezután főzi le a kávét.
High-tech kávéfőzők
Ma a kapszulás és párnás kávéfőzők jelentik az kávékészítés evolúciójának csúcsát. Kedvelői esküsznek az ízvilágra, véleményük szerint az így készített kávéban lelhető meg a kávé valódi aromája. A költséges high-tech berendezések viszonylag egyszerűen állítják elő a kávét, ugyanakkor a kávékészítéséhez nem elegendő megvenni a kávét.
Még csak nem is kávét kell venni:
- A kapszulás kávéfőzők kizárólag a velük kompatibilis kapszulát tudják befogadni, ráadásul az aluminiumtartók környezeti terhelése is magas.
- A párnás kávéfőzők párnái ugyan komposztálhatók, és elviekben a párnák univerzálisak. A gyakorlatban viszont van olyan modell, ami kizárólag a saját párnáival használható.
A high-tech kávéfőzők használata nem bonyolult, egy kisebb szekrény méretű, klasszikus eszpresszógéphez képest igazán gyerekjáték. A technológia viszont sérülékeny, így a vásárláskor a kiterjesztett garancia és a baleseti garancia megkötése javasolt.
A kávéfőzők idővonalán a vákumos (1825) szifonos (1844) modellek is helyet kértek és kaptak, de a 19-20. század intenzív technológiai fejlődése nem adott sok időt és teret e készülékeknek, ma már csak múzeumokban láthatjuk ezeket a modelleket. A kávékészítés korai, hagyományos változatai közül a kotyogós és a dugattyús french press őrizte meg a helyét. Utóbbi nem is található meg minden háztartásban, hiszen az olyan kávékülönlegességek korlátozott mennyiségű/kávéházi előállítására használják elsősorban, mint pl. az indonéz eredetű Kopi Luwak.